Prologue

Sziasztok! Talán tőlem már megszokhattátok az ilyen "depressziós", mély érzésű történeteket. De valahogyan közelebb áll hozzám ezeknek az írása, mint a boldog pillanatok ecsetelése. Tudom, hogy néhányotoknak csalódást okoztam, amikor befejezés nélkül töröltem az előző sztorit, de egyszerűen nem tudtam tovább írni. Ez a történet teljesen új, tiszta lappal indul. Remélem szeretni fogjátok, manók.! Ha tetszett a sztori, látogassátok meg a testvér oldalunkat, mely a Három napszak címet viseli, és elképesztően tehetséges az írónő!

*******

Hajnali három. Néha eltöprengek azon, hogy miért, vagy hogyan tudok én ilyen korán felkelni öt óra alvás után. Kétségtelenül éjszakai lény vagyok, csak a sötétségben, egyedül érzem jól magam. Talán elég furcsán hangzik ez egy olyan lány szájából, akinek a szobája tele van csecsebecsékkel, díszekkel, mindenféle szuvenírrel, bekeretezett, baráti képekkel. Apropó szoba, a falamra már ráférne egy alapos festés. A bézs festék kezd lekopni, látszik az előző tulajdonos síkos tapétája. A mintával még semmi gond, de a színe...

Felkelek, és kimegyek a konyhába, és bár éhes vagyok, nem nyitom ki a hűtőt, a tűzhelyre még csak rá sem nézek, ami számomra igazán megerőltető. A szekrényből előveszem a kedvenc bögrém, és immár forrócsokival a kezemben térek vissza a szobámba. Kísértetiesen átjárja a szobát a nyitott ablakon befújó szél, és kellemes hűvöst varázsol a helyiségbe - ami egy fülledt nyári napon áldásnak számít. Miközben előveszem a könyvem (Bukott angyalok) arra gondolok, hogy most mennyi volt osztálytársam örülhet a nyári szünetnek, utolsó nap révén. Nekem ilyen gondjaim nincsenek, mióta magántanuló lettem. Persze nekem jövőre ugyanúgy meg kell írnom az érettségimet, és készülnöm kell vizsgákra, de otthoni környezetben koránt sem olyan "megerőltető" a tanulás, mint közösségi épületekben. Néha írnom kéne egy könyvet a gondolataimról, nem? "Egy különc lány feljegyzései". Évekig az eladási listát vezetné. Szerzői megjegyzés: "Scarlett Jones a különc tinilány egy könyvben okoskodik, és próbál a mai világba illeszkedni. Ha már a gimibe nem sikerült." Gimi. Hosszú volt ez a két és fél év. Osztályom fele lány, és a lányok mindegyikét a pasizás érdekli. Népszerűség. Engem csak az, hogy az öcsém felgyógyuljon. Én senkinek nem akartam ártani! Véletlen volt. Baleset!